Szegdy-Maszák Mihály: Romantika

Romantika

Olvasmányjegyzék

Blake: A tapasztalás dalai

Hölderlin: Kenyér és bor

A vándorlás

A Rajna

Patmosz

Békeünnep

Novalis: Heinrich von Ofterdingen

A. W. Schlegel - F. Schlegel: Válogatott esztétikai írások. Bp.: Gondolat, 1980.

Wordsworth: The Prelude

Coleridge: Rege a vén tengerészről

Hoffmann: Gluck lovag

Kleist: Homburg hercege

Scott: WaverleyByron: Don Juan

Shelley: Óda a nyugati szélhez

Keats: Ódák

Puskin: Anyegin

Hugo: A párizsi Notre-Dame

Nerval: Sylvie

Poe: Az ovális arckép

Déri Balázs prof.: Az ókori irodalmak története

KAR 

Királyi asszony, perzsáknak-tisztelt,

te küldd csak az önteteket föld alatti kamrákba,

mi meg himnuszokkal esdjük majd

az elhúnytak vezetőit:

jóindulatúak legyenek lent a földben.

De: ti, tiszta föld-istenségek,

Föld is és Hermész és a lentiek királya,

küldjétek lentről a lelket a fényre,

mert ha valami más orvosságát tudja a rosszaknak,

a halandók közt egyedül ő mondaná meg a végük.      

KAR 

Vajjon hall-e engem a megboldogult, istenség-forma király,                                     1. str.

hogy barbárul, világosan

bocsátom ki mindenféle, szűnetlen, siralmas szóimat?

Igen nyomorult bánataim

átkiáltom-e?

Onnan alulról hall-e hát engem? 

De énnekem te, Föld és a földbeliek többi vezetői,                                      1. ellenstr.

a nagy-dicsőségű istenséget

bocsássátok el palotátokból, a perzsák Szúsza-szülte istenét!

Küldjétek föl őt,

amilyent soha

perzsa föld nem takart! 

Bizony, kedves a férfi, kedves a sírdomb,      2. str.

 mert kedves érzületeket rejtegetett.

Aidóneus, felvezető, küldd fel, Aidóneus,                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                            az isteni felsőbbséget, Daraiát, ejjejj.  

Mert nem veszejtett el  férfiakat,                                                               2. ellenstr.

háborúban-ölő csapásokkal,

isten-tanácsadónak hívták a perzsák, isten-tanácsadó

is volt, mert a hadat jól láb-alatt-tartotta, ejjejj. 

Sah, ősi sah, gyere, közelegj,                                                                  3. str.        

jöjj sírdombod legtetejére          

        lábad sáfrány-festett papucsát emelve,      

        királyi tiarád fej-ékét megmutatva!

Jer, kegyes atyánk, Daraia, oj! 

Hogy halld az új, fiatal bánatokat,                                                                                                                                                                                                                                               3. ellenstr. 

sahinsah, jelenj meg!                  

   Mert valami köd, sztüxi szállt fölénk,      

  mert a fiatal-csapat már mind odalett.  

Jer, kegyes atyánk, Daraia, oj! 

Ajjaj, ajjaj                                                                                                                                                                                                                                                                                                           epódos

ó, holtodban barátaidtól sokat-siratott, 

miért, miért, sahinsah, 

miért ez a kettős, gyászhozó vétek?!                   

Mind elpusztultak azon a földön a három-padú 

hajók, nem-hajók, nem-hajók.            

 DAREIOSZ ÁRNYKÉPE

 Ó, hívek hívei, ifjúságom kortársai,

 idős perzsák, mily vész veszti a várost? 

Nyög, üttetik és felbőszül a talaj. 

Nőmet a sírbolt mellett látva

 rettegek, de az önteteket jóindulatúan vettem. 

Ti meg gyászoltok, a sírbolt közelében állva, 

és lélek-fölvezető zokogással fölkiáltva 

panaszosan hívtok; nincs könnyű kijárás 

máskülönben sem – a föld alatti istenek 

a fogadásban jobbak, mint az elengedésben. 

Mégis, mert van köztük hatalmam, én magam 

jöttem el. De siess, hogy időben gáncstalan legyek. 

Mi a perzsákat sújtó súlyos, újszerű rossz?

KAR 

Szent félelem rád csak tekinteni, 

szent félelem viszont-szólni,  

ősi rettegéssel tőled. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE

De mert alulról jöttem, zokogásodtól meggyőzve, 

hagyd a hosszú beszédet, de összefogottan szólj, 

mondd és végezz be mindent, engedd el a szemérmet!  

 KAR 

Menekülök kedvedben-járni, 

menekülök viszont válaszolni,

barátaimnak nem-mondhatókat mondva. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

De mert régi félelem visszatart téged szívedben,                                   [Atosszához fordulva]     

hitveságy-megosztó régi társam, jó-születésü hölgy, 

e jajveszékelést és zokogást elhagyva valami világosat 

mondj nekem! Emberi, ha a halandókat csapások érnék: 

sok a tengertől, sok éri rossz a száraztól 

a múlandókat,  a nagyobb élet-idő ha hosszabbra nyúlik.    

ANYAKIRÁLYNŐ

 Ó, ki minden halandót felülhaladtál jólétben jó-szerencsés végzeteddel, 

mert amíg láttad-láttad a nap sugárait, irigyelt ember, 

mint isten élted jó-korú élet-idődet a perzsáknak, 

de most irigyellek téged, hogy meghaltál, mielőtt láttad a rosszak mélyét. 

mert meghallod, Dareiosz, rövid idő alatt az egész történetet; 

egyszóval: szétperzselődött a perzsák birodalma. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Miképpen? Dögvész fergetege jött, vagy viszály a városra? 

ANYAKIRÁLYNŐ

 Semmiképp, hanem Athénnál veszett oda mind a had.  

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Gyermekeink közül, mondd el, ott melyik hadvezérkedett? 

ANYAKIRÁLYNŐ A

heves Xerxész, kiüresítve előbb a szárazföld egész síkját. 

 DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Gyalog vagy hajóval esztelenkedte ezt a kísérletet a nyomorult?  

 ANYAKIRÁLYNŐ 

Mindkét módon: kettős orcája volt a két hadseregnek. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Hogyan vitte végbe oly nagy gyalogsereg az átkelést?

ANYAKIRÁLYNŐ 

Szerkezetekkel igázta Hellé szorosát, hogy gázlója legyen. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE

 S azért végezte ezt, hogy lezárja a nagy Boszporoszt? 

ANYAKIRÁLYNŐ 

Így van, egy az istenségek közül segédkezett e véleményben. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE

 Fff, nagy istenség jött, hogy ne gondolkodjék helyesen. 

 ANYAKIRÁLYNŐ 

Úgyhogy látni, milyen rossz véget vitt végbe. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE

S mi lett velük hát, hogy így nyögdöstök miatta?  

ANYAKIRÁLYNŐ 

A hajóhad megrongálódván elpusztította a gyaloghadat. 
DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Így hát mind a nép mindenestül dárdától elpusztult? 

ANYAKIRÁLYNŐ 

Úgyhogy ezek miatt Szúsza egész városa férfi-hiányát nyögi. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Ó, jaj, a had kedvező segítsége és támasza! 

ANYAKIRÁLYNŐ 

Baktria mind-egész községe elfolyt, nincs még öreg se. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

A nyomorú, harci-társak színe-virágát veszejtette el. 

ANYAKIRÁLYNŐ

 Xerxész, mondják, egyedül, magára-maradt, nem sokakkal.  

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Hogyan és hol végezte hát be? Van-e még valami menekülés? 

ANYAKIRÁLYNŐ 

Örvendezve ért a gáthoz, mely két földet összeigáz.  

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

S e szárazföldre megmenekült, igaz-e ez?

 ANYAKIRÁLYNŐ 

Igen. Világos beszéd tartja magát ebben, nincsen viszály. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Fff, gyorsan jött el a jóslatok eredménye, Zeusz rávetette  az én fiamra a jövendölések beteljesültét, én meg bíztam, hogy nagy sokára teljesítik be mindezt az istenek; de ha valaki maga rohan, az isten is segédkezik. Most, látszik: a rosszak forrása minden barátomnak fölfakadt.  Az én fiam nem értve vitte végbe ezt, ifjonti vakmeréssel: a szent Hellészpontosznak mint valami szolgának kötélzetekkel remélte lebírni folyását, lebírni Boszporoszt, isten folyamát, és átalakította a gázlót, és kovácsolt bilincsekkel beborítva nagy ösvényt készített nagy hadnak. Halandó bár, úgy vélte, nem jó-tanáccsal, hogy mind az istent, és Poszeidónt hatalmában tartja. Nemde valami elme-baj támadta meg a fiam? Félek, nehogy az én nagy vagyonszerző  gondom az emberek; az első jött-ment ragadománya legyen. 

ANYAKIRÁLYNŐ 

Rossz emberekkel társaskodva épp ezt tanulja a heves Xerxész: azt mondják, te gyermekeidnek nagy vagyont szereztél dárdaheggyel, ő meg férfiatlanul odabent dárdázik, s az atyai jólétet nem gyarapítja.                                      Ilyes ócsárlást gyakran hallva rossz emberektől kiötlötte ezt az ösvényt és a hadat Hellász ellen. 

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

 Tehát igen nagy, örök-emlékezetű munka  ment végbe nekik, amilyen még sohasem esett  – kiüresítve Szúsza városát –,  mióta Zeusz, az Úr, azt a tisztességet adományozta, hogy egy ember vezesse egész juh-nevelő  Ázsiát, kezében tartva a kormányzó jogart. Médosz volt a had legelső fővezére, másodjára az ő fia vitte végbe ezt a munkát, mert értelem forgatta lelke kormánylapátját. Harmadiknak utána Kűrosz, a jó-istenségű férfiú uralkodott: békét hozott minden barátjának; a lídek népét és a frígekét megszerezte, és erejével hajtotta egész Ióniát. Isten ugyanis nem gyűlölte, mert jó-értelmű volt. Kűrosz fia negyediknek irányította a hadat, Ötödiknek Mardosz uralkodott, szégyen hazára, ősi trónusokra. Őt a palotában a derék Artaphrenész csellel ölte meg baráti férfiakkal együtt; a kötelességük volt ez. A hatodik Maraphisz, a hetedik Artaphrenész – és én; osztályrészem lett az, amit akartam. S aztán sok haddal sokat hadakoztam, de nem hoztam ezt a rosszat a városra. Xerxész, az én fiam ifjú, ifjontin gondolkodik, és nem emlékezik az én meghagyásaimra. Egészen világosan tudjátok meg, én kortársaim: miközülünk, kik ezt a hatalmat birtokoljuk, nyilván senki nem művelt ennyi sok csapást. 

KAR  

Nos hát, urunk, Dareiosz, merre fordítod szavaid végkövetkezését? Hogyan cselekedhetnénk ezek után a legjobban, mi, a perzsa nép?

 DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Ha nem hadakoznál hellének helye ellen, még ha nagyobb is lenne a méd hadsereg. Mert maga az a föld is harcostársuk nekik. 

KAR

 Hogy is mondtad? Mimódon társuk a harcban? 

 DAREIOSZ ÁRNYKÉPE

 Éhséggel öli meg, akik túl sokan vannak.

 KAR 

De jól fölszerelt, válogatott sereget viszünk.  

DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

De a most Hellász helyein maradt  had sem éri meg a hazatérés menekvését.

 KAR 

Hogyan mondtad? Nem kel át a barbárok egész hada Hellé révén Európa felől?

 DAREIOSZ ÁRNYKÉPE 

Sok közül kevés, már ha valamit hinni kell 

az istenek jövendöléseinek; ha a most műveltekre

 nézünk. Nem úgy van, hogy: ez igen, az meg nem… 

S ha pedig így van, válogatott hada tömegét 

üres reményekben bízva hagyja hátra. 

Ott vesztegelnek, hol a síkot az Aszóposz folyamaival 

öntözi – barátságos hízlalás a boiótok földjének.

Ott rájuk a legnagyobb rosszak várnak már, szenvedni, 

gőgnek megtorlása és istentelen  gondolatoké. 

Mert Hellász földjére lépve nem szégyellették 

rabolni istenek faszobrait s templomokat gyújtani.  

Oltárok nem-láthatók, istenségek állóképei össze-vissza, 

gyökerestül le vannak döntve talapzatukról.  

Így hát rosszul cselekedve nem csekélyebbet 

szenvednek most, és fognak is, s a rosszaknak  

nincs sehol alapzata, de még föl is fakadnak.

Mert annyi lesz a vértől-csepegő áldozat 

a plataiabeliek földjén a dór lándzsától. 

Holtak halmai harmadíziglen is hangtalan 

jelzik az emberi nemzedékek szemeinek, 

hogy nem szabad halandónak túl nagyra látnia. 

A gőg, kivirágozván, balvégzet kalászát 

hozza, és abból igen-siralmas termést kaszál. 

Látva, hogy ez az értük járó büntetés, 

így emlékezzetek Athénre és Hellászra,  

nehogy az ember lenézve a jelen istenséget 

a másokéra vágyódva kiöntse nagy jólétét. 

Zeusz fölöttünk áll, a túlzottan nagyon 

önhitt gondolatok büntetője, súlyos bíró. 

Emiatt intsétek őt, jó-szavú figyelmeztetéssel 

beszélve véle, hogy legyen józan, s hagyjon föl 

az istensértéssel, túl-önhitt vakmerésében. 

Te meg, Xerxész idős és kedves édesanyja, 

palotádba térve, végy magadhoz, ahogy illik, 

egy rend öltözetet, s menj fiad elébe.  

A rossz miatti fájdalomtól hímes ruházata 

 foszlányai ronggyá tépődnek már mindenestül. 

De jóindulatúan csillapítsd is szavaiddal, 

hiszen, tudod, csak rád hallgat, amikor tartja magát. 

Én elmegyek, le a földnek sötétjébe,

 ti meg, öregek, Isten áldjon, még a rosszban is 

adjátok meg lelketeknek a gyönyört naponként, 

mert a halottaknak mit sem használ a vagyon.   

KAR 

Bizony, fájt, ahogy hallottam a barbároknak itt levő és rájuk váró sok-sok sorscsapást. 

ANYAKIRÁLYNÉ

 Ó, istenség, mily sok, rosszak miatti fájdalom ér engemet, de legfőképp ez a balszerencse mar, hogy hallom fiam ruházatának szégyenét a testén, a ruháét, mely betakarja őt. De megyek, és egy rend öltözetet hozva palotámból megkísérlem fiamnak elébe menni. Mert a legkedvesebbeket a rosszakban nem hagyjuk el.  

Dánél Mónika:Kortárs irodalmi adaptációk (BBN-CUL-271)

Tantárgy leírása

Témák

Bevezető előadás az adaptáció-elméletekről 

Weöres Sándor: Psyché, 1977.

Nárcisz és Psyché, rendezte: Bódy Gábor, 1980. 

Bodor Ádám: A részleg. In: Az Eufrátesz Babilonnál (Elbeszélések), 1985.

A részleg, rendezte: Gothár Péter, 1994, 86 perc 

Krasznahorkai László: Sátántagó, 1985

Sátántangó, rendezte: Tarr Béla, 1994, 450 perc 

 Bartis Attila: A nyugalom, 2001.

Nyugalom, rendezte: Alföldi Róbert, 2007, 108 perc 

Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába, elbeszélések, 2006

Taxidermia, rendezte: Pálfi György, 2005, 90 perc 

Szakirodalom

Alexa Károly: The Waste Land – Magyarország, 1980-as évek. Krasznahokai László epikája. Alföld, 1987/9, 70-82

Balassa Péter: Bodor Ádám novelláiról. Az Eufrátesz Babilonnál . IN. Balassa Péter: A látvány és a szavak. Magvető, Budapest, 1987,

Bányai János: Szavakba írott hangok (Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába)   Híd, 2006/12

Gelencsér Gábor: A végeken (A részleg). IN. Uő: Káoszkeringő. Gothár Péter filmjei. Novella Könyvkiadó, 2006, 120-134.

Piledner Judit: Önreflexivitás irodalomban és filmben. Weöres Sándor: Psyché/

Bódy Gábor: Nárcisz és Psyché. IN. Uő: Beszédterek, képterek.  KOMP-PRESS Korunk, Kolozsvár, 2007, 69-90.

Piledner Judit: Az adaptáció terepe. Gothár Péter/Bodor Ádám: A részleg. IN. Pethő Ágnes szerk. Köztes képek. A filmelbeszélés színterei. Scientia Kiadó, Kolozsvár, 2003, 281-293.

Radnóti Sándor: Szép Róza a válaszúton. (Az ÉS könyve decemberben - Parti Nagy Lajos: A fagyott kutya lába) Élet és Irodalom 2006. December 15., 50. szám

Szilágyi-Nagy Ildikó: Az elbeszélés és a szubjektum viszonya Bartis Attila két regényében. Kalligram, 2004, március

Szilágyi Zsófia: Az iszapba ragadt idő (Bartis Attila: A nyugalom), Bárka, 2002/3. 111-117.

Szirák Péter: A periféria poétikája?  (A Bodor-olvasás). IN. Uő: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó,1998, 77-81.

Szirák Péter: Példázat és tanúságtétel retorikája (Krasznahorkai-olvasás). IN. Uő: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó, 1998, 69-76.

Varga Balázs: A részleg. Filmkultúra, 1995/4.

Tarr Béláról lásd a Metropolis 1997 nyári számát.

Gothár Péterről lásd a Metropolis 1997 tavaszi számát.

 Ajánlott irodalom

André Bazin: A nyitott filmművészetért. IN. Uő. Mi a film? Osiris, Budapest, 1999, 79-100.

André Bazin: Adaptation, or the Cinema as Digest (fénymásolat)

Bikácsy Gergely: Hideg barokk, hontalan pompázat. Filmvilág, 1999. június, 18–22.Chatman, Seymour: Story and Discourse. Narrative Structure in Fiction and Film. Ithaca, New York, Cornell University Press, 1978.

Eichenbaum, Borisz: Irodalom és film. In: KENEDI János (szerk.): A film és a többi művészet. Budapest, Gondolat, 1977: 577—583.

Gács Anna—Gelencsér Gábor szerk.: Adoptációk. Film és irodalom egymásra hatása. József Attila Kör—Kijárat Kiadó, 2001.

Kenedi János szerk.: Írók a moziban, Magvető, 1971.

Kovács András Bálint: Film és elbeszélés. Korona Kiadó, 1997.Paech, Joachim: Literatur und Film. Stuttgart, J.B. Metzler, 1988.

Pethő Ágnes: Filmvászonra vetített irodalom. Az adaptáció mint mediális fölülírás? IN. Uő. Múzsák tükre. Az intermedialitás és az önreflexió poétikája a filmben. Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2003, 99-108

Ropars-Wuilleumier, Marie-Claire: De la littérature au cinéma: genèse d’une écriture. Paris, Armand Colin, 1970.Sklovszkij, Viktor B.: Költészet és próza a filmművészetben. In: KENEDI János (szerk.): A film és a többi művészet. Budapest, Gondolat, 1977: 583—586.

Szilágyi Gábor: Film és cselekmény. A szöveg/cselekmény fogalma és modellálása a filmben. Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum, 1983.

Varró Attila: Pedofilm. Stúdiók és függ

Az irodalom történetisége 3.

Tantárgy leírása

Témák

Az öntapasztalás krízise

Nádas Péter: Szerelem, 1971 Az elbeszélés kételyei

Mészöly Miklós: Az atléta halála, 1966

Tony Richardson: A hosszútávfutó magányossága, 1962  A kultúra határa

Krasznahorkai László: Sátántagó, 1985

Sátántangó, rendezte: Tarr Béla, 1994, 450 perc   „A közvetett nyelv és a csend hangjai”

Bodor Ádám: Sinistra körzet (Egy regény fejezetei), 1992

(Bodor Ádám: A részleg. In: Az Eufrátesz Babilonnál (Elbeszélések), 1985.

A részleg, rendezte: Gothár Péter, 1994, 86 perc) 

Útirajz és bricolage-technika

Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása, Magvető, 1991. 

Belső idő, férfi tudatalatti-konstrukció

Bartis Attila: A nyugalom, Magvető, 2001

Nyugalom, rendezte: Alföldi Róbert, 2007, 108 perc 

Belső idő, női tudatalatti-konstrukció

Szilágyi István: Kő hull apadó kútba, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1975 

„A saját sors idegensége”

Dragomán György: A fehér király, Magvető, 2005

Kertész Imre: Sorstalanság, Szépirodalmi, 1975   

 Ajánlott irodalom

Balassa Péter: A korai történetek. In. Uő: Nádas Péter, Kalligram Könyvkiadó, 1997, 16- 90.

Szirák Péter: Az öntapasztalás krízise: vallomás és leírás (Leírás). IN. Uő: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó,1998, 43-44.  

Jolanta Jastrzębska: Mészöly Miklós: Az atléta halála.In. Uő: Tragikus és groteszk alakok a kortárs irodalomban. Officina Hungarica X. Nemzetközi Hungarológiai Központ, Budapest, 2001, 59-74.

Thomka Beáta: „Tisztaság, arány, kényszerítetlen geometrikusság”. In. Uő: Mészöly Miklós. Kalligram Könyvkiadó, 1995, 97-108.

Szirák Péter: A prózafordulat „előtörténete”: a parabolától a szövegszerűségig. (A Mészöly-hagyomány). IN. Uő: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó,1998, 10-33.

Ottlik Judit: Narráció, műfaj és metaforika Az atléta halálában. In. Horváth Kornélia—Szitár Katalin szerk.: Szó – Elbeszélés – Metafora. Műelemzések a XX. Századi magyar próza köréből. Kijárat Kiadó, 2003, 346-370. 

Alexa Károly: The Waste Land – Magyarország, 1980-as évek. Krasznahokai László epikája. Alföld, 1987/9, 70-82.

Balassa Péter: A csapda koreográfiája (Sátántangó). In. Uő: A látvány és a szavak. Magvető, 1987, 182-200.

Faragó Kornélia: Az utópikus-disztópikus térszerkezet. In. Uő: Térirányok, távolságok. Forum Könyvkiadó, 2001, 77-82.

Szirák Péter: Példázat és tanúságtétel retorikája (Krasznahorkai-olvasás). IN. Uő: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó, 1998, 69-76.

Zsadányi Edit: A kultúra határa, a határok kultúrája. 1985

Krasznahorkai László: Sátántangó. In: Szegedy-Maszák Mihály szerk.: A magyar irodalom történetei 1920-tól napjainkig. Gondolat Kiadó, 2007, 776-790. 

Faragó Kornélia: Szituatív térszerkezetek. A dinamikus-poláris formáltság. In. Uő: Térirányok, távolságok. Forum Könyvkiadó, 2001, 128-134.

Maurice Merleau-Ponty: A közvetett nyelv és a csend hangjai. In. Bacsó Béla szerk.: Kép Fenomén Valóság. Kijárat Kiadó, 142-178.

Márton László: Az elátkozott peremvidék (Sinistra körzet). In. Uő: Az áhitatos embergép. Jelenkor, 1999, 267-277.

Szilágyi Márton: A tárnicsgyökér fanyar illata (Sinistra körzet). Tiszatáj, 1993/3, 82-86.

Simon Attila: Bodor Ádám: Sinistra körzet. Alföld 1992/9.

Scheibner Tamás—Vaderna Gábor (szerk.): Tapasztalatcsere. Esszék tanulmányok Bodor Ádámról. L’Harmattan, 2005.

Szirák Péter: A periféria poétikája?  (A Bodor-olvasás). IN. Uő: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó,1998, 77-81.

Pozsvai Györgyi: A Sinistra-körzet. In. Uő: Bodor Ádám, Kalligram Könyvkiadó, 1998, 130-192.

Radvánszky Anikó: Az ember természete és a természet embere. 1992. Bodor Ádám: Sinistra körzet. In: Szegedy-Maszák Mihály szerk.: A magyar irodalom történetei 1920-tól napjainkig. Gondolat Kiadó, 2007, 816-831.  

Margócsy István: A nyugalom. In. Uő: hajóvonták találkozása. Palatinus, 2003, 187-198.Szilágyi-Nagy Ildikó: Az elbeszélés és a szubjektum viszonya Bartis Attila két regényében. Kalligram, 2004, március

Szilágyi Zsófia: Az iszapba ragadt idő (Bartis Attila: A nyugalom), Bárka, 2002/3. 111-117. Baránnszky-Jób László: Töprengés a regényről. In. Uő: Teremtő értékelés, Magvető, 1984, 305-327.

Kulcsár Szabó Ernő: Kő hull apadó kútba. Kritika, 1976/3, 21-22.

Márkus Béla (szerk.): Tanulmányok Szilágyi Istvánról. Kossuth Egyetemi Kiadó, 2003.

Thomka Beáta: Gondolat és álom határvizein. In. Uő: Narráció és reflexió, Forum Könyvkiadó, 1980, 92-100.

Szilágyi Zsófia: Motívumok a pusztulásra (Kő hull apadó kútba). Alföld, 1997/7, 61-68.

Szirák Péter: Példázatosság a szabadság nélküli rend fokozatairól ( A Szilágyi-olvasás). IN. Uő: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó,1998, 98-104. 

Kulcsár Szabó Ernő: Régió és kulturális intertextus. In. Uő: Esterházy Péter. Kalligram Könyvkiadó, 1991, 221-231.

Thomka Beáta: Duna-menti bagatellek.

Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása. In. Uő: Áttetsző könyvtár, Jelenkor Kiadó, 1993, 206-211.

Szirák Péter: Az újraolvasás lehetőségfeltételei. (Hrabal könyve, Hahn-Hahn grófnő pillantása, Búcsúszimfónia, Egy nő). IN. Uő: Folytonosság és változás. A nyolcvanas évek elbeszélő prózája. Csokonai Kiadó,1998, 65-68. 

Dragomán György honlapján olvasható kritikák: http://gyorgydagoman.com

Faragó Kornélia: A radikális idegenség alakzatai. Kertész Imre: Sorstalanság. In. Uő: Kultúrák és naratívák, Forum Könyvkiadó, 2005, 65-73.

Szirák Péter: A saját sors idegensége. 1975 Kertész Imre: Sorstalanság. In. Szegedy-Maszák Mihály szerk.: A magyar irodalom történetei 1920-tól napjainkig. Gondolat Kiadó, 2007, 689-701. 

Tantárgy leírása

A II. világirodalmi szigorlati tematikákhoz kapcsolodó irodalmi példák és színházi-, illetve filmes adaptációk értelmezése

Témák

1-2. Bevezető „intermediális” ráhangolódás

Julio Cortazar: Nagyítás (1959),

Michelangelo Antonioni: Nagyítás (1966)

3. Személyiség, szerep és reprezentáció problémája

Luigi Pirandello: Hat szereplő szerzőt keres című drámájában.

Tájékoztató szakirodalom:

Kékesi Kun Árpád, Textualitás és teatralitás= Az irodalmi szöveg antropológiai horizintjai, Budapest, 2000.

Peter Szondi, A modern dráma elmélete, Budapest, 2002.

Erika Fischer-Lichte, A dráma története, Pécs, 1999. 

4-5. A modern drámaforma és – nyelv bemutatása

Samuel Beckett: Godot-ra várva című darabjának értelemezésén keresztül. (Tompa Gábor rend.: Godot-ra várva, Tamási Áron Színház, Sepszintgyörgy – előadás rögzített változatának  megtekintése)

Tájékoztató szakirodalom:

Kékesi Kun Árpád, Textualitás és teatralitás= Az irodalmi szöveg antropológiai horizintjai, Budapest, 2000.

Peter Szondi, A modern dráma elmélete, Budapest, 2002.

Erika Fischer-Lichte, A dráma története, Pécs, 1999.Martin Esslin, Az abszurd dráma elmélete, Budapest, 1967. 

6-7. A francia „új regény”: Alain Robbe-Grillet: Útvesztő (1959), A francia új hullám: Alain Robbe-Grillet rend.: A szép fogolynő (1983).

Tájékoztató szakirodalom:

Szegedy-Maszák Mihály: Jelentésrétegek Alain Robbe-Grillet műveiben, A hihetetlen valószerűsége Alain Robbe-Grillet: A szép fogolynő = Uő., „A regény amint írja önmagát”, Budapest, 1998, 116-178.

Barthes, Roland: Objektív irodalom = A francia „új regény”, 2. k., szerk. Konrád György, Európa, Budapest, é. n., 150-163. 

8. Az olvasás regénye: Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó (1979)

Tájékoztató szakirodalom:

Hans Robert Jauss, Az irodalmi posztmodernség, Literatura, 1994/2

Hans Robert Jauss: Egy posztmodern esztétika védelmében. In: Hans Robert Jauss: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika. Osiris, 1997, 236-271. 

9. Identitás és elbeszélés: Garcia Marquez: Száz év magány (1968)

Alessandro Baricco: Selyem (1996)

Tájékoztató szakirodalom:

Bényei Tamás, Apokrif iratok, Debrecen, 1997.

Kulin Katalin, Mítosz és valóság, Budapest, 1977.

Hans Robert Jauss, Az irodalmi posztmodernség, Literatura, 1994/2. 

10. Az ameikai minimalista próza bemutatása --,

John Barth: Az út vége (1967),  

B. E. Ellis: Amerikai psycho (1991)

Tájékoztató szakirodalom:

Bollobás Enikő, Az amerikai irodalom története, Budapest, 2005

Abádi Nagy Zoltán, Az amerikai minimalista próza, Budapest, 1994.

Kékesi Kun Árpád, Az értelem(hiány)  keresztútján, Literatura, 1996/1.

Átjárások, szerk. Bényei Tamás, Budapest, 2005.

A Helikon minimalizmus-száma (2003/1-2.)

John Barth: Az újrafeltöltődés irodalma. Nagyvilág 1982/4, 569-586.     

Zsadányi Edit:20. századi világirodalom: Amerikai írónők a huszadik században

·     

2008. őszi félév

 1. Orientáció·    

  2-3. Történeti és elméleti bevezetés. Modernista próza, női modernizmus

  4.Edith Wharton: Ártatlanság kora

 5.Gertrude Stein: Három élet

 6.Djuna Barnes: Éjerdő

 7.Carson Mccullers vagy  Flannery O'Connor

 8. Sylvia Plath

 9. A posztmodern amerikai regény (Bret Easton Ellis, Amerikai Psycho)

10 -12. Betekintés az újabb irodalomba: Joyce Carol Oates, Alice Walker Color Purple (Kedves Jóisten) Toni Morrison: Dzsessz, Kathy Acker (angol nyelven) vagy Maxine-Hong Kingston The Woman Warrior (angol nyelven) a csoport érdeklődésének megfelelően.  

Irodalomjegyzék 

Abádi Nagy Zoltán: Az amerikai minimalista próza. Bp., Argumentum, 1994.

Abádi Nagy Zoltán: Fabula and Culture: Case Study of Toni Morrison’s Jazz. European Journal of English Studies 8/1 2004, 13-25.

Abádi Nagy Zoltán: Minimalizmus és narratív technikái. Irodalomtörténet 1993, 311-323.

Abádi Nagy Zoltán: Theorizing CollectiveIdentity: Presentations of Virtual and Actual Collectives in Contemporary American Fiction. Neohelicon 2003. 173-186.

Bán Zsófia: Amerikáner. Modern és posztmodern amerikai mítoszok. Bp. Magvető, 2000.

Bán Zsófia: Túl a minimalizmuson.: Bret Easton Ellis Amerikai Psychója.Prae 2004 ősz. 5-11.

Bókay Antal:  A vallomás és a test poétikája. Sylvia Plath és József Attila új tárgyiassága. In: Modern sorsok és késő modern poétikák. Szerk: Rácz-Bókay, Bp. Gondolat-Janus, 2002, 79-115.

Bollobás Enikő: Az amerikai irodalom története. Bp., Osiris, 2005.  Elsősorban: 422-481,  581-592,  623-632, 644-728.

Szalay Edina: A nő többször. Neogótika és és női identitás a mai észak-amerikai regényekben. Debrecen, Kossuth Egyetemi Kiadó, 2002.

Szegedy-Maszák Mihály: Utószó. Djuna Barnes: Éjerdő. Pozsony, Kalligram, 1997.

Zsadányi Edit: Speech from the Margins. Gertrude Stein’s Tender Buttons and Agáta Gordon’s Kecskerúzs. Hungarian Studies 1 2001. 127-143.

Zsadányi Edit: A Hamupipőke mese kortárs amerikai regényekben. Joyce Carol Oates: Black Water.  Literature 1997. 42-53. 

Időpont: csütörtök, 12:00–13:30

Hely: A/421

fogadóóra: péntek 8:30–10:00 és megbeszélés alapján

421-es szoba

bengilaci@hotmail.com

06/20/9905899

Az óra célja, hogy néhány kiválasztott témakör kapcsán több oldalról bemutassa a elbeszéléselméleti és narratológiai kutatások irányát, gondolkodásmódját, eredményeit, illetve témakijelölését és hatását. Nem teljes körű ismertetésre törekszünk, hanem néhány eltérő közelítések szembesítése és párbeszéde révén a lehetséges értelmezések megfontolására, mérlegelésére. Az óra az elméleti kérdéseket kiegészítendő néhány irodalmi szöveg elemzésén keresztül konkrét példákat is igyekszik bemutatni az elbeszéléselméleti gondolkodás tétjét és teljesítményét illetően.

Az értékelés két összetevője: a szemináriumok során nyújtott aktív részvétel és dialóguskészség, valamint egy órai referátum, amely valamely tanulmányt, értekezést, könyvfejezetet mutat be az elbeszéléstudomány témakörében. A referátumok egy része lehetőség szerint idegen nyelvű esszét ismertet. Az irodalmi művek földolgozását nem vezeti be referátum, s az órák alapvetően építenek az intenzív hallgatói munkára. A hallgatóknak az ésszerűség keretei között lehetőségük van műveket javasolni a közös órai értelmezés számára. Az órai részvételnek előfeltétele az aznapi irodalmi szövegek alapos ismerete. A jegyszerzés föltétele az órák rendszeres látogatása, három hiányzás megengedett (efölött lásd SzMSz II. HKR). Referátum mulasztása kizárólag orvosi igazolással vagy ezzel egyenértékű indok esetében lehetséges. A szorgalmi időszak utolsó napján a hallgatók megajánlott jegyet kapnak, amely a vizsgaidőszak első hetében javítható, előzetes megbeszélés alapján.

Referátum témájaként választható művek

(okt. 9. – nov. 13.)

(tudomásom szerint Tomasevszkij, Bremond, Greimas, Todorov klasszikus narratológiai munkái nemigen olvasható magyarul)

Tanulmányok az irodalomtudomány köréből, szerk. Kanyó Z., Síklaki I. (V. fejezet)

R. Barthes: S/Z (és B. Johnson kritikája)

G. Genette: Figures (néhány fejezete magyarul is olvasható, illetve angol fordításban)

W. Iser: Der Akt des Lesens (két részlete olvasható magyarul, angolra is lefordította)

S. Chatman: Coming to Terms

M. Bal: Narratology

Narratívák 1–6., szerk. Thomka Beáta

H. White: A történelem terhe

(esetleg Eichenbaum, Bahtyin, Lotman, Lévi-Strauss, Ricoeur, Lejeune írásai)

Szépirodalmi művek

(szept. 18. – okt. 2. & nov. 20. – dec. 11.)

1. Mikszáth: Bede Anna tartozása

2. Salinger: Ilyenkor harap a bálnahal

3. Kosztolányi: Fürdés; Bodor Ádám: Milyen is egy hágó? (vagy Új bútor)

***

5. Kafka: Fegyencgyarmat

6–7.: Kosztolányi: Esti-novellák

Időpont: csütörtök, 10:00–11:30

Hely: A/424

fogadóóra: péntek 8:30–10:00 és megbeszélés alapján

421-es szoba

bengilaci@hotmail.com

06/20/9905899

Az óra célja néhány fontosabb irodalomelméleti fogalomnak, az irodalomelméleti modellalkotás és gondolkodás módszerbeli jellemzőinek és tág érvényességi körű irányzatainak (például az elbeszéléselmélet pár változatának) bemutatása, magyarázata. Ehhez kapcsolódóan súlyt helyezünk majd az irodalomelméleti szövegek önálló megértésére és értelmezésére irányuló készségek és képességek fejlesztésére, mindenekelőtt a házi feladatok révén. Az egyes alkalmak általában egy-két hallgatói beszámoló köré épülnek, az alább megadott tanulmányok mérlegelő ismertetésével. Az értékelés alapja a referátum mellett két beadandó írásos házi feladat, amelyek egy-egy hallgatónként kijelölt irodalomelméleti tanulmány földolgozását várják el az órán ismertetett szempontok alapján. Szintén pozitívan esik latba, ha valaki értelmes kérdésekkel és hozzászólásokkal kapcsolódik be az órai munkába.

Azok a hallgatók, akik az írásos házi feladatokat határidőre leadják (legkésőbb november 27-i óra), és referátumukat rendben megtartják, a szorgalmi időszak utolsó napján megajánlott jegyet kapnak. A jegy a vizsgaidőszak első hetében javítható, előzetes megbeszélés alapján. A jegyszerzés föltétele az órák rendszeres látogatása, legfeljebb három hiányzás megengedett (efölött lásd SzMSz II. HKR). Referátum mulasztása kizárólag orvosi igazolással vagy ezzel egyenértékű indok esetében lehetséges.

Tervezett tematika:

Regisztrációs hét

A tematika megbeszélése

Az irodalomelmélet fogalma; Az irodalomelméleti modellalkotás 1.

Roman Jakobson, Nyelvészet és poétika, például in: A modern irodalomtudomány kialakulása, szerk. Bókay Antal et al., Osiris, Budapest, 1998.

Az irodalomelméleti modellalkotás 2.

Paul Ricoeur, Szövegmagyarázat és megértés, in: Narratívák 4., szerk. Thomka Beáta, Kijárat

Az irodalomelméleti modellalkotás 3.

Thomas Kuhn, Mik is azok a tudományos forradalmak? in: Tudományfilozófia, szerk. Laki János, Osiris, Budapest vagy Uő., Objektivitás, értékítélet és elméletválasztás, in: Tudományfilozófia, szerk. Forrai Gábor és Szegedi Péter, Áron Kiadó, Budapest, 1999.

Edward Bruner, Az etnográfia mint narratíva, in: Narratívák 3., szerk. Thomka Beáta, Kijárat

A metafora elméletei

I. A. Richards, A metafora, Helikon, 1977/1.

Az elbeszéléselmélet alapfogalmai

Roland Barthes, Bevezetés a történetek strukturális elemzésébe, in: A modern irodalomtudomány kialakulása, szerk. Bókay Antal et al., Osiris, Budapest, 1998.

Elbeszéléselmélet

Gérard Genette, Az elbeszélő diszkurzus, in: Az irodalom elméletei 1., szerk. Thomka Beáta, Jelenkor–JPTE, Pécs

Dorrith Cohn, Áttetsző tudatok, in: Az irodalom elméletei 2., szerk. Thomka Beáta, Pécs

Szöveg- és fikciófogalom a posztstrukturalizmusban

Michel Riffaterre, Szimbolikus rendszerek a narratívában; A fikció tudattalanja, in: Narratívák 2., szerk. Thomka Beáta, Kijárat

Hermeneutika és dekonstrukció

Hans Robert Jauss, Esztétikai tapasztalat és irodalmi hermeneutika, in: H.R.J., Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika, Osiris, Budapest, 1997.

Paul de Man, Bevezetés, in: uo.

A fikcióelmélet antropológiai változata

Wolfgang Iser, Fikcióképző aktusok, in: W. I., A fiktív és az imaginárius, Budapest, 2001.

A dekonstruktivizmus elméleti továbbgondolása

Jonathan Culler, Dekonstrukció, Osiris–Gond, Budapest, 1997. (2 fejezet)

15. hét: dec. 11.

Az irodalomtudomány „kulturális fordulata”

Clifford Geertz, Sűrű leírás, in: Uő., Az értelmezés hatalma, Osiris, Budapest, 1994.

Stephen Greenblatt, A kultúra poétikája, Helikon, 1998/1–2.

1. Orientáció

2.  A „logocentrizmus” kritikája

3-4. Grammatológia és dekonstrukció (Derrida)

5-6. A posztstrukturalista szövegfelfogás (Barthes, Derrida)

7-8. Dekonstrukció: a retorika és a fordítás kérdései (Benjamin, De Man)

9. Kultúraelmélet és ideológiakritika (Foucault, White, Greenblatt)

10. A pszichoanalízis és a feminizmus diskurzusai az irodalomelméletben

11.. A posztkolonialitás

12. „Queer Studies”: a homoszexualitás kulturális elméletei 

SZÖVEGEK ÉS SZAKIRODALOM

Friedrich NIETZSCHE, A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról,Athenaeum, 1992/3.Uő., Retorika = Az irodalom elméletei, IV, szerk. THOMKA Beáta, Pécs,1997.

Sigmund FREUD, A költő és a fantáziaműködés = Művészetpszichológia,szerk. HALÁSZ László, Bp., 1973.Uő., A pszichoanalízis foglalata = S. F., Esszék, Bp., 1982.

Walter BENJAMIN, A műfordító feladata = W. B., Angelus novus, Bp.,1980., In: kettős megvilágítás. Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20. század végéig. (Szerk: Józan, Jeney, Hajdu). Balassi, Budapest, 183-195.Uő., A német szomorújáték eredete = W. B., Angelus novus, Bp., 1980.Uő., A műalkotás a technikai sokszorosítás korában = W. B., Kommentárés prófécia, Bp., 1969.

Mihail M. BAHTYIN, A szó a költészetben és a prózában = M. M. B., Aszó esztétikája, Bp., 1976.

Uő., A beszéd műfajai = M. M. B., A beszéd és a valóság, Bp., 1986.

Jacques LACAN, A tükör-stádium, Thalassa, 1993/2.Uő., Részletek a Hamlet-szemináriumból, Thalassa, 1993/2.

Thomas S. KUHN, A tudományos forradalmak szerkezete, Bp., 1984, 17– 29.

Roland BARTHES, S/Z, Bp., 1997, 13–139!.Uő., A szöveg öröme = R. B., A szöveg öröme, Bp., 1996.

Michel Foucault: A szubjektum és a hatalomin. In. Bókay-Vilcsek (szerk.) A posztmodern irodalomtudomány kialakulása, Bp. Osiris, 2002,396-410.

Gilles DELEUZE, Felix GUATTARI, Rizóma In. Bókay-Vilcsek (szerk.) A posztmodern irodalomtudomány kialakulása, Bp. Osiris, 2002, 70-87.Jacques Derrida,

Uő., Grammatológia, I, Szombathely, Párizs, Bécs, Bp., 1991, 25–113.

Uő., Az el-különböződés = Szöveg és interpretáció, szerk. BACSÓ Béla,Bp., én.

Uő., A fehér mitológia = Az irodalom elméletei, V, szerk. THOMKA Beáta,Pécs, 1997.

Uő., Két kérdés aláírásokkal értelmezve, Literatura, 1991/4.

Manfred FRANK, A nyelv uralhatóságának határai, Literatura, 1991/44.145

Paul DE MAN, A temporalitás retorikája = Az irodalom elméletei, I,szerk. THOMKA Beáta, Pécs, 1996.

Uő., Az olvasás = Kép – fenomén – valóság, szerk. BACSÓ Béla, Bp.,1997.

Uő., Az önéletrajz mint arcrongálás, Pompeji, 1997/2–3.

Uő., Ellenszegülés az elméletnek = Szöveg és interpretáció, szerk. BACSÓ Béla, Bp., én.

Uő., Szemiológia és retorika = Szöveg és interpretáció, szerk. BACSÓ Béla, Bp., én., In: Paul de Man: Az olvasás allegóriái. Figurális nyelv Rousseau, Nietzsche, Rilke és Proust műveiben. Ictus és JATE Irodalomelméleti Csoport, Szeged, 1999. 13-34

Walter Banjamin A műfordító feladata című írásáról, Átváltozások,1994/2.

Cynthia CHASE, Arcot adni a névnek, Pompeji, 1997/2–3.

Harold BLOOM, Költészet, revizionizmus, elfojtás, Helikon, 1994/1–2.Jonathan CULLER, Dekonstrukció, Bp., 1997.

Clifford GEERTZ, Az ideológia mint kulturális rendszer = C. G., Azértelmezés hatalma, Bp., 1994.

Hayden WHITE, A történelmi szöveg mint irodalmi alkotás = H. W., Atörténelem terhe, Bp., 1997.

Edward SAID, A szöveg, a világ, a kritikus = Testes könyv, I, szerk. KISSAttila Atilla, KOVÁCS Sándor sk, ODORICS Ferenc, Szeged, 1996.

Stephen GREENBLATT, A társadalmi energia áramlása = Testes könyv,I, 1996.

Judith BUTLER, Esetleges alapok. A feminizmus és a posztmodern kérdés, Thalassa, 1997, 11–31. vagy: In: Freud titokzatos tárgya. Pszichoanalízis és női szexualitás, (szerk).,CSABAI Márta és ERŐS Ferenc, Bp., 1997, 256–275.

Shoshana FELMAN, A nők és az őrültség: a kritika téveszméje = Testeskönyv, II, szerk. KISS Attila Atilla, KOVÁCS Sándor sk, ODORICSFerenc, Szeged, 1997, 381–407.Holmi K. BHABHA, A posztkoloniális és a posztmodern, Helikon,1996/4, 484–509.

Judith BUTLER, Problémás nem, Budapest, Balassi, 2006. 7-50.

Annamarie JAGOSE: Bevezetés a queer-elméletbe. Bp. Új Mandátum, 2003. 7-30